ἔφηβος
: έφηβος
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ὁ | ἔφηβος | οἱ | ἔφηβοι | τὼ | ἐφήβω |
| Vocatif | ἔφηβε | ἔφηβοι | ἐφήβω | |||
| Accusatif | τὸν | ἔφηβον | τοὺς | ἐφήβους | τὼ | ἐφήβω |
| Génitif | τοῦ | ἐφήβου | τῶν | ἐφήβων | τοῖν | ἐφήβοιν |
| Datif | τῷ | ἐφήβῳ | τοῖς | ἐφήβοις | τοῖν | ἐφήβοιν |
ἔφηβος, éphēbos \é.pʰɛː.bos\ masculin
- Éphèbe (adolescent grec entre seize et vingt ans).
- Exemple d’utilisation manquant. (Ajouter)
Apparentés étymologiques
- ἐφηβεία
- ἐφηβικός
- ἐφήβαιον