γεῦμα
 : γεύμα
Grec ancien
Étymologie
- Dérivé de γεύω, geúō (« goûter »), avec le suffixe -μα, -ma.
 
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | γεῦμα | τὰ | γεύματα | τὼ | γεύματε | 
| Vocatif | γεῦμα | γεύματα | γεύματε | |||
| Accusatif | τὸ | γεῦμα | τὰ | γεύματα | τὼ | γεύματε | 
| Génitif | τοῦ | γεύματος | τῶν | γευμάτων | τοῖν | γευμάτοιν | 
| Datif | τῷ | γεύματι | τοῖς | γεύμασι(ν) | τοῖν | γευμάτοιν | 
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901
 - Alphonse Dain, Jules-Albert de Foucault, Pierre Poulain, Grammaire grecque Éloi-Jules Ragon, éditions Jean de Gigord, Paris, 1952