száj

Étymologie

Formé par mécoupure de l'ancien hongrois szá + -ja en száj + -a de sa forme possessive à la troisième personne du singulier.

Note : Si on trouve aujourd'hui les deux formes, le radical szá- originel est toujours celui que l'on préfère dans la déclinaison possessive.

Nom commun

Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif száj szájak
Accusatif szájt szájakat
Datif szájnak szájaknak
Instrumental szájjal szájakkal
Causal-final szájért szájakért
Translatif szájjá szájakká
Terminatif szájig szájakig
Essif formel szájként szájakként
Essif modal - -
Inessif szájban szájakban
Superessif szájon szájakon
Adessif szájnál szájaknál
Illatif szájba szájakba
Sublatif szájra szájakra
Allatif szájhoz szájakhoz
Élatif szájból szájakból
Délatif szájról szájakról
Ablatif szájtól szájaktól
Possessif non-attributif singulier szájé szájaké
Possessif non-attributif pluriel szájéi szájakéi
Possession
Personne Singulier Pluriel
Première personne du singulier szám szájaim
Deuxième personne du singulier szád szájaid
Troisième personne du singulier szája szájai
Première personne du pluriel szánk szájaink
Deuxième personne du pluriel szátok szájaitok
Troisième personne du pluriel szájuk szájaik

száj \saːʝ\

  1. Bouche.
    Ha ki akarod zárni a bajt, csukd be a szádat.
    • Si tu veux éviter les problèmes, ferme ta bouche. (Proverbe)
  2. Embouchure.

Prononciation

Cet article est issu de Wiktionnaire. Sauf mention contraire, le texte est disponible sous Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0. Des conditions supplémentaires peuvent s’appliquer aux fichiers multimédias.