korbács

Étymologie

Du turc kırbaç (« fouet »).

Nom commun

Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif korbács korbácsok
Accusatif korbácst korbácsokat
Datif korbácsnak korbácsoknak
Instrumental korbáccsal korbácsokkal
Causal-final korbácsért korbácsokért
Translatif korbáccsá korbácsokká
Terminatif korbácsig korbácsokig
Essif formel korbácsként korbácsokként
Essif modal - -
Inessif korbácsban korbácsokban
Superessif korbácson korbácsokon
Adessif korbácsnál korbácsoknál
Illatif korbácsba korbácsokba
Sublatif korbácsra korbácsokra
Allatif korbácshoz korbácsokhoz
Élatif korbácsból korbácsokból
Délatif korbácsról korbácsokról
Ablatif korbácstól korbácsoktól
Possessif non-attributif singulier korbácsé korbácsoké
Possessif non-attributif pluriel korbácséi korbácsokéi

korbács \korbaːt͡ʃ\

  1. Fouet.

Voir aussi

  • korbács sur l’encyclopédie Wikipédia (en hongrois) 

Références

    Cet article est issu de Wiktionnaire. Sauf mention contraire, le texte est disponible sous Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0. Des conditions supplémentaires peuvent s’appliquer aux fichiers multimédias.