elér

Étymologie

Étymologie manquante ou incomplète. Si vous la connaissez, vous pouvez l’ajouter en cliquant ici.

Verbe

elérni Indicatif Conditionnel Subjonctif - Impératif
Subjectif Objectif Subjectif Objectif Subjectif Objectif
Présent elérek elérem elérnék elérném elérjek elérjem
elérsz eléred elérnél elérnéd elérj, elérjél elérd, elérjed
elér eléri elérne elérné elérjen elérje
elérünk elérjük elérnénk elérnénk elérjünk elérjük
elértek eléritek elérnétek elérnétek elérjetek elérjétek
elérnek elérik elérnének elérnék elérjenek elérjék
Passé elértem elértem elértem volna elértem volna
elértél elérted elértél volna elérted volna
elért elérte elért volna elérte volna
elértünk elértük elértünk volna elértük volna
elértetek elértétek elértetek volna elértétek volna
elértek elérték elértek volna elérték volna
Futur elérni fogok elérni fogom
elérni fogsz elérni fogod
elérni fog elérni fogja
elérni fogunk elérni fogjuk
elérni fogtok elérni fogjátok
elérni fognak elérni fogják

elér

  1. Atteindre, parvenir, remporter, aboutir.

Prononciation


  • (Région à préciser) : écouter « elér [ɛ.leːr] »
Cet article est issu de Wiktionnaire. Sauf mention contraire, le texte est disponible sous Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0. Des conditions supplémentaires peuvent s’appliquer aux fichiers multimédias.