ἕλμινς
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | ἕλμινς | αἱ | ἕλμινθες | τὼ | ἕλμινθε |
| Vocatif | ἕλμιν | ἕλμινθες | ἕλμινθε | |||
| Accusatif | τὴν | ἕλμινθα | τὰς | ἕλμινθᾰς | τὼ | ἕλμινθε |
| Génitif | τῆς | ἕλμινθος | τῶν | ἑλμίνθων | τοῖν | ἑλμίνθοιν |
| Datif | τῇ | ἕλμινθῐ | ταῖς | ἕλμινσῐ(ν) | τοῖν | ἑλμίνθοιν |
ἕλμινς, hélmins *\ˈhel.miːs\ féminin
Références
- Émile Pessonneaux, Dictionnaire grec-français, Belin Frères, 1898