ἐποχή
: εποχή
Grec ancien
Étymologie
- Dérivé de ἐπέχω, epékhō, avec le suffixe -η, -ē.
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | ἐποχή | αἱ | ἐποχαί | τὼ | ἐποχά |
| Vocatif | ἐποχή | ἐποχαί | ἐποχά | |||
| Accusatif | τὴν | ἐποχήν | τὰς | ἐποχάς | τὼ | ἐποχά |
| Génitif | τῆς | ἐποχῆς | τῶν | ἐποχῶν | τοῖν | ἐποχαῖν |
| Datif | τῇ | ἐποχῇ | ταῖς | ἐποχαῖς | τοῖν | ἐποχαῖν |
ἐποχή, epokhḗ *\e.po.kʰɛ̌ː\ féminin
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901