νίκη
Étymologie
- Du grec ancien.
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | ||
|---|---|---|---|---|
| Nominatif | η | νίκη | οι | νίκες |
| Génitif | της | νίκης | των | νικών |
| Accusatif | τη(ν) | νίκη | τις | νίκες |
| Vocatif | νίκη | νίκες | ||
νίκη, níki \ˈni.ci\ féminin
Dérivés
Grec ancien
Étymologie
- De νεῖκος, neîkos (« querelle »).
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | νίκη | αἱ | νῖκαι | τὼ | νίκα |
| Vocatif | νίκη | νῖκαι | νίκα | |||
| Accusatif | τὴν | νίκην | τὰς | νίκας | τὼ | νίκα |
| Génitif | τῆς | νίκης | τῶν | νικῶν | τοῖν | νίκαιν |
| Datif | τῇ | νίκῃ | ταῖς | νίκαις | τοῖν | νίκαιν |
νίκη, níkē féminin
Antonymes
Dérivés
- Θεσσαλονίκη (« Thessalonique »)
- Νικόδημος (« Nicodème »)
- Νικόλαος (« Nicolas »)