λογομαχἰα
Grec ancien
Étymologie
- De λογομαχέω.
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | λογομαχἰα | αἱ | λογομαχιαι | τὼ | λογομαχἰα |
| Vocatif | λογομαχἰα | λογομαχιαι | λογομαχἰα | |||
| Accusatif | τὴν | λογομαχἰαν | τὰς | λογομαχἰας | τὼ | λογομαχἰα |
| Génitif | τῆς | λογομαχἰας | τῶν | [[{{{4}}}ῶν|{{{4}}}ῶν]] | τοῖν | λογομαχἰαιν |
| Datif | τῇ | λογομαχἰᾳ | ταῖς | λογομαχἰαις | τοῖν | λογομαχἰαιν |
λογομαχἰα, -ας (ἡ) féminin [logomakhia]
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901
- Alphonse Dain, Jules-Albert de Foucault, Pierre Poulain, Grammaire grecque Éloi-Jules Ragon, éditions Jean de Gigord, Paris, 1952