καρκίνωμα
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | καρκίνωμα | τὰ | καρκινώματα | τὼ | καρκινώματε |
| Vocatif | καρκίνωμα | καρκινώματα | καρκινώματε | |||
| Accusatif | τὸ | καρκίνωμα | τὰ | καρκινώματα | τὼ | καρκινώματε |
| Génitif | τοῦ | καρκινώματος | τῶν | καρκινωμάτων | τοῖν | καρκινωμάτοιν |
| Datif | τῷ | καρκινώματι | τοῖς | καρκινώμασι(ν) | τοῖν | καρκινωμάτοιν |
καρκίνωμα, karkínôma neutre
Variantes
- ϰαϱϰίνωμα
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901
- Alphonse Dain, Jules-Albert de Foucault, Pierre Poulain, Grammaire grecque Éloi-Jules Ragon, éditions Jean de Gigord, Paris, 1952