θυία
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | θυία | αἱ | θυῖαι | τὼ | θυία | 
| Vocatif | θυία | θυῖαι | θυία | |||
| Accusatif | τὴν | θυίαν | τὰς | θυίας | τὼ | θυία | 
| Génitif | τῆς | θυίας | τῶν | θυιῶν | τοῖν | θυίαιν | 
| Datif | τῇ | θυίᾳ | ταῖς | θυίαις | τοῖν | θυίαιν | 
θυία, thyía féminin
Prononciation
- *\tʰy̌ː.aː\ (Attique (Ve siècle av. J.-C.))
 - *\ˈtʰy.a\ (Koinè, Égypte (Ier siècle))
 - *\ˈθy.a\ (Koinè (IVe siècle))
 - *\ˈθy.a\ (Byzance (Xe siècle))
 - *\ˈθi.a\ (Constantinople (XVe siècle))
 
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901