zeltá
Étymologie
- Dérivé de zelt (« fusil »).
Verbe
| Personne | Présent | Passé | Futur |
|---|---|---|---|
| 1re du sing. | zeltá | zeltayá | zeltatá |
| 2e du sing. | zeltal | zeltayal | zeltatal |
| 3e du sing. | zeltar | zeltayar | zeltatar |
| 1re du plur. | zeltat | zeltayat | zeltatat |
| 2e du plur. | zeltac | zeltayac | zeltatac |
| 3e du plur. | zeltad | zeltayad | zeltatad |
| 4e du plur. | zeltav | zeltayav | zeltatav |
| voir Conjugaison en kotava | |||
zeltá \zɛlˈta\ ou \zelˈta\ transitif
Dérivés
Prononciation
- France : écouter « zeltá [zɛlˈta] »
Références
- « zeltá », dans Kotapedia