kuftá
: kufta
Étymologie
- Dérivé de kufta (« hache »).
Verbe
| Personne | Présent | Passé | Futur |
|---|---|---|---|
| 1re du sing. | kuftá | kuftayá | kuftatá |
| 2e du sing. | kuftal | kuftayal | kuftatal |
| 3e du sing. | kuftar | kuftayar | kuftatar |
| 1re du plur. | kuftat | kuftayat | kuftatat |
| 2e du plur. | kuftac | kuftayac | kuftatac |
| 3e du plur. | kuftad | kuftayad | kuftatad |
| 4e du plur. | kuftav | kuftayav | kuftatav |
| voir Conjugaison en kotava | |||
Dérivés
Prononciation
- France : écouter « kuftá [kufˈta] »
Références
- « kuftá », dans Kotapedia