keldelá
Étymologie
- Dérivé de keldef (« suffisant »).
Verbe
| Personne | Présent | Passé | Futur |
|---|---|---|---|
| 1re du sing. | keldelá | keldelayá | keldelatá |
| 2e du sing. | keldelal | keldelayal | keldelatal |
| 3e du sing. | keldelar | keldelayar | keldelatar |
| 1re du plur. | keldelat | keldelayat | keldelatat |
| 2e du plur. | keldelac | keldelayac | keldelatac |
| 3e du plur. | keldelad | keldelayad | keldelatad |
| 4e du plur. | keldelav | keldelayav | keldelatav |
| voir Conjugaison en kotava | |||
keldelá \kɛldɛˈla\ ou \keldeˈla\ ou \kɛldeˈla\ ou \keldɛˈla\ transitif
Dérivés
Prononciation
- France : écouter « keldelá [kɛldɛˈla] »
Références
- « keldelá », dans Kotapedia