indultásemos

Espagnol

Voir la conjugaison du verbe indultar
Subjonctif	Présent	que (yo) indultásemos
		que (tú) indultásemos
		que (vos) indultásemos
		que (él/ella/ello/usted) indultásemos
		que (nosotros-as) indultásemos
		que (vosotros-as) indultásemos
		que (os) indultásemos
		(ellos-as/ustedes) indultásemos
	*Imparfait (en -ra)*	que (yo) indultásemos
		que (tú) indultásemos
		que (vos) indultásemos
		que (él/ella/ello/usted) indultásemos
		que (nosotros-as) indultásemos
		que (vosotros-as) indultásemos
		que (os) indultásemos
		(ellos-as/ustedes) indultásemos
	*Imparfait (en -se)*	que (yo) indultásemos
		que (tú) indultásemos
		que (vos) indultásemos
		que (él/ella/ello/usted) indultásemos
		que (nosotros-as) indultásemos
		que (vosotros-as) indultásemos
		que (os) indultásemos
		(ellos-as/ustedes) indultásemos
	Futur	que (yo) indultásemos
		que (tú) indultásemos
		que (vos) indultásemos
		que (él/ella/ello/usted) indultásemos
		que (nosotros-as) indultásemos
		que (vosotros-as) indultásemos
		que (os) indultásemos
		(ellos-as/ustedes) indultásemos

indultásemos \in.dulˈta.se.mos\

Première personne du pluriel de l’imparfait (en -se) du subjonctif de indultar.