Conjugaison:espagnol/heder

Conjugaison en espagnol
heder
Verbe du 2^e groupe, conjugué comme {{es-conj-2}}

Conjugaison de heder, verbe espagnol du 2^e groupe.

Modes impersonnels

Mode	Formes simples		Formes composées
Infinitif	heder	[eˈðɛɾ]	haber	hedido	[aˌβeɾ eˈði.ðo]
Gérondif	hediendo	[eˈðjen̪.do]	habiendo	hedido	[aˌβjen.do eˈði.ðo]
Participe passé	hedido	[eˈði.ðo]

Indicatif

Présent
(yo)	hiedo	[ˈje.ðo]
(tú/vos) ou (vos)	hiedes hedés	[ˈje.ðes] [eˈðes]
(él/ella/Ud.)	hiede	[ˈje.ðe]
(nosostros-as)	hedemos	[eˈðe.mos]
(vosostros-as/os)	hedéis	[eˈðei̯s]
(ellos-as/Uds.)	hieden	[ˈje.ðen]

Passé composé
(yo)	he hedido	[e eˈði.ðo]
(tú/vos)	has hedido	[as eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	ha hedido	[a eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hemos hedido	[ˈe.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	habéis hedido	[a.ˈβejs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	han hedido	[an eˈði.ðo]

Imparfait
(yo)	hedía	[eˈði.a]
(tú/vos)	hedías	[eˈði.as]
(él/ella/Ud.)	hedía	[eˈði.a]
(nosostros-as)	hedíamos	[eˈði.a.mos]
(vosostros-as/os)	hedíais	[eˈði.ai̯s]
(ellos-as/Uds.)	hedían	[eˈði.an]

Plus-que-parfait
(yo)	había hedido	[a.ˈβi.a eˈði.ðo]
(tú/vos)	habías hedido	[a.ˈβi.as eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	había hedido	[a.ˈβi.a eˈði.ðo]
(nosotros-as)	habíamos hedido	[a.ˈβi.a.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	habíais hedido	[a.ˈβi.ajs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	habían hedido	[a.ˈβi.an eˈði.ðo]

Passé simple
(yo)	hedí	[eˈði]
(tú/vos)	hediste	[eˈðis.te]
(él/ella/Ud.)	hedió	[eˈðjo]
(nosostros-as)	hedimos	[eˈði.mos]
(vosostros-as/os)	hedisteis	[eˈðis.tei̯s]
(ellos-as/Uds.)	hedieron	[eˈðje.ɾon]

Passé antérieur
(yo)	hube hedido	[ˈu.βe eˈði.ðo]
(tú/vos)	hubiste hedido	[u.ˈβi.ste eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	hubo hedido	[ˈu.βo eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hubimos hedido	[u.ˈβi.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	hubisteis hedido	[u.ˈβi.stejs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	hubieron hedido	[u.ˈβje.ɾon eˈði.ðo]

Futur simple
(yo)	hederé	[e.ðeˈɾe]
(tú/vos)	hederás	[e.ðeˈɾas]
(él/ella/Ud.)	hederá	[e.ðeˈɾa]
(nosostros-as)	hederemos	[e.ðeˈɾe.mos]
(vosostros-as/os)	hederéis	[e.ðeˈɾei̯s]
(ellos-as/Uds.)	hederán	[e.ðeˈɾan]

Futur antérieur
(yo)	habré hedido	[a.ˈβɾe eˈði.ðo]
(tú/vos)	habrás hedido	[a.ˈβɾas eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	habrá hedido	[a.ˈβɾa eˈði.ðo]
(nosotros-as)	habremos hedido	[a.ˈβɾe.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	habréis hedido	[a.ˈβɾejs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	habrán hedido	[a.ˈβɾan eˈði.ðo]

Conditionnel

Présent
(yo)	hedería	[e.ðeˈɾi.a]
(tú/vos)	hederías	[e.ðeˈɾi.as]
(él/ella/Ud.)	hedería	[e.ðeˈɾi.a]
(nosostros-as)	hederíamos	[e.ðeˈɾi.a.mos]
(vosostros-as/os)	hederíais	[e.ðeˈɾi.ai̯s]
(ellos-as/Uds.)	hederían	[e.ðeˈɾi.an]

Passé
(yo)	habría hedido	[a.ˈβɾi.a eˈði.ðo]
(tú/vos)	habrías hedido	[a.ˈβɾi.as eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	habría hedido	[a.ˈβɾi.a eˈði.ðo]
(nosotros-as)	habríamos hedido	[a.ˈβɾi.a.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	habríais hedido	[a.ˈβɾi.ajs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	habrían hedido	[a.ˈβɾi.an eˈði.ðo]

Subjonctif

Notes

De manière générale, l’accent diacritique tonique à l'imparfait ainsi qu’au futur du subjonctif ne se place qu’à la première personne du pluriel, sauf rares exceptions.

Présent
(yo)	hieda	[ˈje.ða]
(tú/vos) ou (vos)	hiedas hedás	[ˈje.ðas] [eˈðas]
(él/ella/Ud.)	hieda	[ˈje.ða]
(nosostros-as)	hedamos	[eˈða.mos]
(vosostros-as/os)	hedáis	[eˈðai̯s]
(ellos-as/Uds.)	hiedan	[ˈje.ðan]

Passé composé
(yo)	haya hedido	[ˈa.ja eˈði.ðo]
(tú/vos)	hayas hedido	[ˈa.jas eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	haya hedido	[ˈa.ja eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hayamos hedido	[a.ˈja.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	hayáis hedido	[a.ˈjajs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	hayan hedido	[ˈa.jan eˈði.ðo]

Imparfait (en -ra)
(yo)	hediera	[eˈðje.ɾa]
(tú/vos)	hedieras	[eˈðje.ɾas]
(él/ella/Ud.)	hediera	[eˈðje.ɾa]
(nosostros-as)	hediéramos	[eˈðje.ɾa.mos]
(vosostros-as/os)	hedierais	[eˈðje.ɾai̯s]
(ellos-as/Uds.)	hedieran	[eˈðje.ɾan]

Plus-que-parfait (en -era)
(yo)	hubiera hedido	[u.ˈβje.ɾa eˈði.ðo]
(tú/vos)	hubieras hedido	[u.ˈβje.ɾas eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	hubiera hedido	[u.ˈβje.ɾa eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hubiéramos hedido	[u.ˈβje.ɾa.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	hubierais hedido	[u.ˈβje.ɾajs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	hubieran hedido	[u.ˈβje.ɾan eˈði.ðo]

Imparfait (en -se)
(yo)	hediese	[eˈðje.se]
(tú/vos)	hedieses	[eˈðje.ses]
(él/ella/Ud.)	hediese	[eˈðje.se]
(nosostros-as)	hediésemos	[eˈðje.se.mos]
(vosostros-as/os)	hedieseis	[eˈðje.sei̯s]
(ellos-as/Uds.)	hediesen	[eˈðje.sen]

Plus-que-parfait (en -ese)
(yo)	hubiese hedido	[u.ˈβje.se eˈði.ðo]
(tú/vos)	hubieses hedido	[u.ˈβje.ses eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	hubiese hedido	[u.ˈβje.se eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hubiésemos hedido	[u.ˈβje.se.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	hubieseis hedido	[u.ˈβje.sejs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	hubiesen hedido	[u.ˈβje.sen eˈði.ðo]

Futur
(yo)	hediere	[eˈðje.ɾe]
(tú/vos)	hedieres	[eˈðje.ɾes]
(él/ella/Ud.)	hediere	[eˈðje.ɾe]
(nosostros-as)	hediéremos	[eˈðje.ɾe.mos]
(vosostros-as/os)	hediereis	[eˈðje.ɾei̯s]
(ellos-as/Uds.)	hedieren	[eˈðje.ɾen]

Futur antérieur
(yo)	hubiere hedido	[u.ˈβje.ɾe eˈði.ðo]
(tú/vos)	hubieres hedido	[u.ˈβje.ɾes eˈði.ðo]
(él/ella/Ud.)	hubiere hedido	[u.ˈβje.ɾe eˈði.ðo]
(nosotros-as)	hubiéremos hedido	[u.ˈβje.ɾe.mos eˈði.ðo]
(vosotros-as/os)	hubiereis hedido	[u.ˈβje.ɾejs eˈði.ðo]
(ellos-as/Uds.)	hubieren hedido	[u.ˈβje.ɾen eˈði.ðo]

Impératif

Notes

La forme négative de l’impératif se construit avec le présent du subjonctif à la deuxième personne du singulier.
La forme affirmative de l’impératif est défective à la première personne du singulier, mais on peut y substituer le présent du subjonctif.

Présent (forme affirmative)
(yo)	—	[–]
(tú) ou (vos)	hiede hedé	[ˈje.ðe] [eˈðe]
(usted)	hieda	[ˈje.ða]
(nosostros-as)	hedamos	[eˈða.mos]
(vosostros-as)	heded	[eˈðeð]
(ustedes)	hiedan	[ˈje.ðan]