ᾠδεῖον
: ωδείο
Grec ancien
Étymologie
- De ᾠδή, ôidế (« chant »).
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | ᾠδεῖον | τὰ | ᾠδεῖα | τὼ | ᾠδείω |
| Vocatif | ᾠδεῖον | ᾠδεῖα | ᾠδείω | |||
| Accusatif | τὸ | ᾠδεῖον | τὰ | ᾠδεῖα | τὼ | ᾠδείω |
| Génitif | τοῦ | ᾠδείου | τῶν | ᾠδείων | τοῖν | ᾠδείοιν |
| Datif | τῷ | ᾠδείῳ | τοῖς | ᾠδείοις | τοῖν | ᾠδείοιν |
ᾠδεῖον, ôideîon *\ɔːj.ˈdeːˌ.on\ neutre
- (Architecture, Musique) Odéon.
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901