ὀφρῦς
Grec ancien
Étymologie
- De l’indo-européen commun *bhrūs.
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | ὀφρῦς | αἱ | ὀφρύες | τὼ | ὀφρύε |
| Vocatif | ὀφρῦ | ὀφρύες | ὀφρύε | |||
| Accusatif | τὴν | ὀφρῦν | τὰς | ὀφρύας | τὼ | ὀφρύε |
| Génitif | τῆς | ὀφρύος | τῶν | ὀφρύων | τοῖν | ὀφροῖν |
| Datif | τῇ | ὀφρυΐ | ταῖς | ὀφρύσι(ν) | τοῖν | ὀφροῖν |
ὀφρῦς, ophrûs *\o.ˈpʰryːˌs\ féminin
- (Anatomie) Sourcil.