ἐπώνυμος
: επώνυμος
Grec ancien
Étymologie
Adjectif
| cas | singulier | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| masculin | féminin | neutre | ||||
| nominatif | ἐπώνυμος | ἐπώνυμος | ἐπώνυμον | |||
| vocatif | ἐπώνυμε | ἐπώνυμε | ἐπώνυμον | |||
| accusatif | ἐπώνυμον | ἐπώνυμον | ἐπώνυμον | |||
| génitif | ἐπωνύμου | ἐπωνύμου | ἐπωνύμου | |||
| datif | ἐπωνύμῳ | ἐπωνύμῳ | ἐπωνύμῳ | |||
| cas | duel | |||||
| masculin | féminin | neutre | ||||
| nominatif | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | |||
| vocatif | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | |||
| accusatif | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | ἐπωνύμω | |||
| génitif | ἐπωνύμοιν | ἐπωνύμοιν | ἐπωνύμοιν | |||
| datif | ἐπωνύμοιν | ἐπωνύμοιν | ἐπωνύμοιν | |||
| cas | pluriel | |||||
| masculin | féminin | neutre | ||||
| nominatif | ἐπώνυμοι | ἐπώνυμοι | ἐπώνυμα | |||
| vocatif | ἐπώνυμοι | ἐπώνυμοι | ἐπώνυμα | |||
| accusatif | ἐπωνύμους | ἐπωνύμους | ἐπώνυμα | |||
| génitif | ἐπωνύμων | ἐπωνύμων | ἐπωνύμων | |||
| datif | ἐπωνύμοις | ἐπωνύμοις | ἐπωνύμοις | |||
ἐπώνυμος, epônumos
Dérivés
Dérivés dans d’autres langues
- Français : éponyme
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901
- Alphonse Dain, Jules-Albert de Foucault, Pierre Poulain, Grammaire grecque Éloi-Jules Ragon, éditions Jean de Gigord, Paris, 1952