ἀηδών
Grec ancien
Étymologie
- De ἀείδω, aeídō (« chanter »).
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | ἀηδών | αἱ | ἀηδόνες | τὼ | ἀηδόνε |
| Vocatif | ἀηδών | ἀηδόνες | ἀηδόνε | |||
| Accusatif | τὴν | ἀηδόνα | τὰς | ἀηδόνας | τὼ | ἀηδόνε |
| Génitif | τῆς | ἀηδονός | τῶν | ἀηδονῶν | τοῖν | ἀηδονοῖν |
| Datif | τῇ | ἀηδονί | ταῖς | ἀηδοσί(ν) | τοῖν | ἀηδονοῖν |
ἀηδών, aêdốn \a.ɛː.ˈdɔːn\ féminin
Références
- Émile Pessonneaux, Dictionnaire grec-français, Belin Frères, 1898