θαλλός
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ὁ | θαλλός | οἱ | θαλλοί | τὼ | θαλλώ |
| Vocatif | θαλλέ | θαλλοί | θαλλώ | |||
| Accusatif | τὸν | θαλλόν | τοὺς | θαλλούς | τὼ | θαλλώ |
| Génitif | τοῦ | θαλλοῦ | τῶν | θαλλῶν | τοῖν | θαλλοῖν |
| Datif | τῷ | θαλλῷ | τοῖς | θαλλοῖς | τοῖν | θαλλοῖν |
θαλλός, thallós *\tʰa.ˈlːos\ masculin
Variantes
- (Archaïsme) ϑαλλός
Dérivés dans d’autres langues
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901