ζεῦγμα
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | ζεῦγμα | τὰ | ζεύγματα | τὼ | ζεύγματε |
| Vocatif | ζεῦγμα | ζεύγματα | ζεύγματε | |||
| Accusatif | τὸ | ζεῦγμα | τὰ | ζεύγματα | τὼ | ζεύγματε |
| Génitif | τοῦ | ζεύγματος | τῶν | ζευγμάτων | τοῖν | ζευγμάτοιν |
| Datif | τῷ | ζεύγματι | τοῖς | ζεύγμασι(ν) | τοῖν | ζευγμάτοιν |
ζεῦγμα, zeûgma neutre
Prononciation
- *\zdêu̯ŋ.ma\ (Attique (Ve siècle av. J.-C.))
- *\ˈzewɡ.ma\ (Koinè, Égypte (Ier siècle))
- *\ˈzeβɣ.ma\ (Koinè (IVe siècle))
- *\ˈzevɣ.ma\ (Byzance (Xe siècle))
- *\ˈzevɣ.ma\ (Constantinople (XVe siècle))
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901