δίψιος
Grec ancien
Étymologie
Adjectif
δίψιος, dípsios *\Prononciation ?\
- Qui a soif, assoiffé.
 - Desséché (en parlant de erre ou de poussière).
- ΚΡΈΩΝ - Οὐκ οὖν ἐρεῖς ποτ', εἶτ' ἀπαλλαχθεὶς ἄπει ; 
ΦΎΛΑΞ - Καὶ δὴ λέγω σοι. Τὸν νεκρόν τις ἀρτίως
θάψας βέβηκε κἀπὶ χρωτὶ διψίαν
κόνιν παλύνας κάφαγιστεύσας ἅ χρή. — (Sophocle, Antigone, 244-247) 
 - ΚΡΈΩΝ - Οὐκ οὖν ἐρεῖς ποτ', εἶτ' ἀπαλλαχθεὶς ἄπει ; 
 - Qui donne soif.
 
Synonymes
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901